Ez az első bejegyzésem, szóval fogalmam sincs, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom, hogy olvasni fogja-e ezt valamikor valaki. Mindegy. Valamikor mindent el kell kezdeni...

 Nyár van. Kint szakad az eső. Teljesen szeptember hangulata lesz tőle az embernek.  Az egész olyan melankolikus, és van valami különös benne. Az esőcseppek ütemes kopogása az ablaküvegen. A kocsik hangja, ahogy elrobognak a házunk mellett és felverik a vizet. Az aszfaltra hullott eső illata. A levegő hűse hívogat...

 Linkin Parkot hallgatok. Mostanában egyre többet. A dobok és a basszusok betöltik a szobát.Visszhangoznak a padlóról. A zongora hangja egész távoli. A gitár viszi a dallamot, meg az ének. Koncentrálok a szövegre, de csak elszomorodok tőle. Túl sok fájdalomról énekelnek.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó volt kicsinek lenni, amikor még nem értettem a szövegeket. Megtudtam hallgatni bármit és csak a dallamból ítéltem. Ez az utóbbi időben nem megy. Akarva akaratlanul felfogok mindent.

 És most leginkább sírni lenne kedvem Chesterért. Amikor először olvastam a hírt részeg voltam és csak nevetve tovább görgettem, hogy kamu. Másnap reggel arra ébredtem, hogy az egyik kedvenc bandám frontembere halott és én nem mentem el az utolsó koncertjére, mert drágállottam a jegyet, mondván úgyis jönnek még ide. Tévedés. Chester már nem megy sehova.

 Szeretnék hinni a túlvilágba, de nem megy. Vallásosnak neveltek, úgyhogy néha eljátszok a gondolattal, hogy mi van, ha tényleg ül ott fent valaki, ha az evilági életünk valóban csak a kezdet, vagy újjászületünk, vagy akármi. De végül nincs semmi. Csak a sötétség.

Szóval, most ő ott van, vagy nincs. Vagy... nem tudnom! Egyszerűen nem lehet felfogni ezt az egész halál dolgot. Akkor most tényleg csak elvágták volna az egészet? Azt azért nem hiszem. Valaminek kell lennie!

 Úgyhogy Chester Bennington most ott van ennek a valaminek a kellős közepén. Biztos jó oka volt rá és én emiatt nem neheztelek rá. Sőt nem fogom sajnáltatni magam amiatt, hogy nem írt több dalt, mert majd ír más. Elment és egy korszak lezárult.

 Ami a '90eseknek Kurt Cobain az a 2000eseknek Chester Bennington.

 És majd jönni fog egy újabb legenda. Akinek a dalain generációk nőnek fel és, akiknek a sorait milliók fogják skandálni.

"But in the end it doesn't even matter"

https://www.youtube.com/watch?v=eVTXPUF4Oz4